2016. október 10., hétfő

Október 28. Kedd

 Nagyon korán keltem ma. Reggel Andy jött értem az új kocsijával és vitt eddzésre. Az eddző szokás szerint ordibált. A lányok potyogtak, véreztek, fuldokoltak a kimerültségtől. Napközben a tnárok írattak, diktáltak és kihasználták a diákok hangulat ingadozását és lelki labilitását. Olyasfajta lelki terrornak voltunk kitéve. A folyosókon (mint szokásszerint) ma isúgy sétáltam végig, hogy bámultak majd értem célba Andy szekrényénél és minden egyes szünetben önfeledten csókolóztunk amit a suliba járó többi lány nem nézett jó szemmel. Ebéd szünetekben megint később érkeztem, hogy a többi szurkoló ne lássa ahogy a barátaimmal ebédelek (imádom őket, de a gimi egy intézményesített hierarchia). A délutáni eddzést természetesen nem hagytam ki. Az öltözőbe direkt késve  léptem be, hogy amint elmennek a többiek tudjak énekelni mint mindig. A mai nap mégis más volt. Reggel az ablakomat egy holló kopogtatta, suliba menet pedig láttam egy fekete macskát. Önmagában nem vagyok babonás de ez azért eléggé hátborzongató eleve. Nem?
 Edzés után egyedül mentem haza. Már késő volt és a korai sötétedés miatt sötét is. Az utcán sétáltam és a telefonomat nyomkodtam amikor elkezdett fújni a szél. A házunk már nem volt messze, csupán pár saroknyira. Át índultam az út másik felére amikor hirtelen fény közelített hozzám. Jött egyre csak közelebb én meg teljesen lefagytam. Ott álltam az út közepén a sötétbben és egy autó száguldott felém. Egy duda, mégegy és csattt....

Október 22. - szerda

 - Egy nagy rakás szerencsétlenség vagyok. Igen, jól hallottad - ordítottam Gerettnek.

  Először is, asszem nem ezzel kellett volta kezdenem, de nem bírtam így leírtam. Mint mindig, ma is minden a suliban kezdődött. Beléptem az ajtón. Ez már nagy hiba volt. A suli újság riportere rohant oda hozzám. Kifaggatott mindenről ami történt. A tegnapiról. Tehát az egész suli tud róla. De miért is baj? Hiszen csak a legjobb barátomat látogattam meg. Azt a valakit, aki tegnap a barátom miatt törte el a lábát. Mellesleg Andy. Egész nap nem keresett. Ha nem egy asztalhoz ültünk volna, nem is kezdünk el beszélni. Talán jobb is lett volna.
 -Szóval, tegnap a kórházban voltál.- törte meg a kettőnk közti kínos csendet.
 - Igen. Tudod Mike eltörte a lábát. De mi is történt? - néztem rá a lehető legártatlanabbul, mintha semmiről sem tudnák, pedig teljesen képben voltam.
 - Tudod Mike megpróbált felvágni a fantasztikus foci tehetségével és aztán belerúgott a kapuba. - úgy éreztem, mintha teljesen hülyének nézne. Annyira már ismerhetne, hogy engem nem lehet átverni. Én fölhúztam magam és elmentem az asztaltól. Andy fölugrott és utánam kiabált - Most mégis hová mész?
 - Megnézem hátha van valami ami megtanít néha őszintének és kicsit kevésbé önzőnek lenni! - vágtam vissza és elrohantam.
  Végig rohantam a folyosón. Mindenki susogott és röhögött. Klau elkapta a kezem de én futottam tovább egyenesen a WC-be. Lerogytam a hideg csempére és csak sírtam. Aztán valaki megfogta a vállam, majd leült mellém.
 - Nem éri meg - csak ennyit mondott. Én felnéztem és láttam hogy Nesszi az. Nem hittem el hogy ő az. Nem tudtam, hogy hogy lehet valaki ennyire önzetlen, hogy csak a másik öröméért még a haragját is félre tudja tenni. - Nem haragszom rád. Igazából már nagyon rég nem. Nem tehetsz róla. Te csak egy báb vagy Percy eddző játékában. Andy-t meg felejtsd el. Állj föl és nézz a tüükörbe. - fölrántott és a tükör elé állított - Mit látsz? Én egy nagyon gyönyörű, okos, egyedi, magabiztos lányt.
 - Akkor nem ugyanazt a tükröt nézzük - válaszoltam szipogva
 - Ne hülyéskedj már. Mind tudjuk, hogy te vagy a legmenőbb, legszebb lány a suliban.
 - De mi van, ha már nem akarok többé az lenni?
 - Ezt most csak tühből mondod. Tudod jól, hogy mennyit jelent neked ez az életstílus, na meg Andy.
 - Az utóbbiban már nem vagyok olyan biztos. - feleltem telljesen elkeseredve.
 - Azt már rádbízom. De mos rendbeteszed magad majd kitolod a csodás cheeriosos popódat azon az ajtón úgy, mintha semmi sem történt volna. Oké?
 - Te tényleg azt mondtad, hogy ,,popó''?
 - Jézusom, hogy lehetsz ilyen?
 - Te akartad, itt is vagyok. - ezzel a mondattal - mint színpadi kilépő- hagytam el a WC-t.
Ha csak ennyi lett volna mára, még jó is lett volna. De aztán jött a következő. Leültem a padomba. Mellettem ült Finn. Egy papírt nyújtott felém. Ez állt benne: Van egy perced? Reméltem hogy délutánra gondol és nem a szünetre. Így is volt. Együtt hagytuk el az épületet. Mindent elmeséltem neki arról, hogy mi is történt tegnap este és a mai nap.
 - Mindig is tudtam, hogy Andy egy tuskó de hogy ennyire? - próbált egyetérteni
 - Igen, de hát mit tudunk csinálni?
 - Együtt maradtok? - tette föl a kérdést, ami miatt hirtelen rákvörös lettem
 - Valószínűleg. Ezt az egészet nem értem. Mindig olyan rendes erre meg csak így lekezel és hazudik?
 -Tipikus pasi baki. - vonta meg a vállát. - Azért drukkolok.
 - Köszi
 - Most mennem kell, de majd beszélünk.
 - Oké! - intettem neki, ő pedig elment.

 - Helló Szépség! Hol a szörnyeteged? - kérdezte egy nagyon ismerős hang. Vajon hol is hallhattam? Ja, persze. 16 éven keresztül a szomszéd szobában
 - Gerett most nincs rád kedvem! - válaszoltam teljesen közömbösen
 - Wow. Akkor tényleg nagy a baj! - jelentette ki majd a képembe vigyorgott
 - Most komolyan. Néha igazán befoghatnád! - ráncoltam össze a homlokom majd elindultam a szobámba.
 - Dobtak hugi? - kérdezte tőle nem éppen megszokott stílusában.

Abban a pillanatban megálltam. A szívem egyre hevesebben vert, A kezemet ökölbe szorítottam majd igyekeztem kifejezetten higgadtan megfordulni. Biztosíthatom hogy nem sikerült.

 - Egy nagy rakás szerencsétlenség vagyok. Igen, jól hallottad - ordítottam Gerettnek.

És igen. Meg is jöttünk.

 -Nem szégyen a bukás. Ahogy elnézlek így is jön másik. - mondta aztán
Én teljesen önkívületi állapotban épp a számat nyitottam volna amikor az arcomon egy könnycsepp gördült végig.  Ezt látta Gerett is és bár elősször azt gondolta tényleg nem vészes a dolog most mégis rájött hogy csak egy emberre van szükségem. Az iker testvéremre. A összerogytam, majd egy pillanat múlva már a kezeimmel összekulcsolva a térdeimet ültem a földön. Abban a pillanatban abbahagyta a flegma menő srác szerepét és lehuppant mellém. Elmeséltem neki mindent ami történt. Ő tágra nyílt szemekkel figyelt majd amikor befejeztem, nem szólt semmit. Csak nézett.
-Na?
-Ez elképesztő. Mondjuk meg kell értened Andy-t is, mert...
-Mert miért is?
-Természetes hogy féltékeny. Egy hónapig csak vele voltál. Aztán hirtelen kibékülsz a barátaiddal és elkezded hanyagolni. Ha egy lányról lenne szó, megérti. Viszont Mike tehetséges, okos és jó sportoló ís egyben így ő a riválisának tekinti.
-Ez komoly?
-A legjobb haverom. Tudom mit érez, még ha nem is mondja.
-Köszi. Erre volt most szükségem.
-Sziv. De Andy nem tudhatja meg hogy elmondtam.
Bólintottam majd feltápászkodott és ott hagyott.

A lelkizés után már csak tanultam és mentem is aludni. Semmi másra nem vágytam, csak erre.

2016. április 9., szombat

Október 21., Kedd

   Egész éjjel csak egy dolgon tudtam agyalni, és az nem Andy és a hirtelen érdeklődése volt. Meglepő módon a zenei irányzat eltörlésének tervét próbáltam ki találni. Ha valaki azt mondja nekem, hogy ,,Figyelj! Egyszer még tönkre akarod tenni a jelenlegi barátaid életét és szenvedélyét!'', nem hiszek neki. Nem hittem el hogy képes lennék megtenni bármit is az egyetlen jó dolog ellen az életemben. De akkor még más volt az érték rendem. Visszavontam a felvételi kérvényemet a konzervatóriumból, még a magán zongora óráimról is kijelentkeztem. Úgy döntöttem, hogy nem ártana új szenvedélyt találni és megváltoztatni a fontossági sorrendet. Előtérbe került a szurkolás, Andy, Klau. Háttérbe Mike, Nesszi, Logan, ... Finn. És ami megszűnt: zene.
   Ezzel a tudattal keltem föl. A hetekben megromlott a kapcsolatom Gerettel tehát nem volt aki rám ugrana csak úgy spontán hülyeségből. A fürdőszobán nem veszekedtünk többé, nem töltötte fel a tusfürdőt egy kis pálinka aromával. Őszintén ezek azért hiányoztak, még ha abban a pillanatban nem is örültem neki.
   Kinyitottam a szekrényemet és megszokásból a farmerem után nyúltam. Gyorsan korrigáltam a miniszoknyára. Mivel már egyre hidegebb lett, elővettem a csapat logójával ellátott kabátot. Bepakoltam gyorsan a táskámba, összeraktam az edző cuccomat és már indultam is. A lépcső felé menet hirtelen megálltam Gerett szobája előtt. Akartam vele beszélni, mert legutóbb a szülinapján váltottunk két pár szót a ,,boldog szülinapot!''-on és a  ,,Köszi''-n kívül. Végül a büszkeségem amit belénk vert az edző visszafogott. A suli előtt láttam Andy-t meg néhány srácot. Amint észre vett engem, odafutott hozzám és fölkapva megölelt. Miközben viszonoztam az ölelését a válla fölött láttam Mike-ot, Nesszi-t és Logan-t. Mindhárman elkeseredve és csalódottan igyekeztek figyelmen kívül hagyni a társaságunkat. Ahogy végignéztem rajtuk, valami nem stimmelt. Valaki hiányzott a csapatból, mégpedig Finn. Nem láttam tegnap se túl sokat a srácokkal, szóval lehet csak sok a dolga.
   Andy bemutatott a haverjainak majd elindultunk befelé. Amint beértünk, hirtelen elkezdett mosolyogni és megfogta a kezem. Megértettem, hogy miről van szó, így én is (bár erőltetett) vigyort varázsoltam az arcomra. A szekrényemhez érve kipakoltam, és hallgattam Andy áradozását a készülő klipjéről. A szemem sarkából hirtelen megláttam Riát.Tudtam, hogy Ria oda van Andyért, ezért gyorsan cselekedtem. Én csak egy rövid csókot adtam neki, mire ő megfogta egyik kezével a derekam, a másikkal meg nekit ámaszkodott a szekrény sornak és visszacsókolt. A ,,színjátékom'' kedvéért igyekeztem nagyon beleélni magamat. Majd amikor már szinte fél perce csak egymáson lógtunk én eltoltam magamtól és a fülébe súgtam:
- Este nálunk tanulunk!
Ezzel kimásztam a kezei alól és még egyet odabiccentettem Riának, aki jó hogy nem sárgult el az irigységtől. Ezeket miért tettem? Ez nem jellemző rám. Nem válhatok olyanná mint Ria.
   A terembe érve leültem a szokásos helyemre. Mellettem Nesszi ült mindig is. A barátnőm, akivel tegnap nagyon durván bántam. Gondoltam hogy megpróbálok kicsit enyhíteni a kínos szitun.
- Szia - néztem rá mosolyogva és reménykedtem a válaszban.
- Heló! Mi az, ilyenkor nem szégyellsz? - bámult rám mély gúnnyal a hangjában
- Sose szégyelltelek. És tudod mit? - kezdtem fölemelni a hangom, amit a tanárnő nem nézett jó szemmel.
- Mrs. North! Netán beszélgetni van kedve? - kérdezte a töri tanár kifejezetten mogorván.
- Elnézést tanár nő.
- Tudod te kitől kérj elnézést! - húzta savanyú mosolyra a száját. - Most ha megbocsájtasz... Folytatnám az órám. Ahogy azt reggel 9 óra 5-kor szoktam.
- Ma be is bizonyítom! - suttogtam Nesszinek, aki látszólag jól szórakozott az újdonsült ,,hírnévkiránynőn''. Hú, ezt még leírni is rossz, nem még hogy kimondani. Az óra végéig teljesenn máshol voltam mint ahol kellett volna. Azon agyaltam, hogy hogyan nézek majd Mike szemébe annyi minden után. Ő csalódott a legnagyobbat bennem. De ez még nagyon messze volt.
   A folyosón feszengve mentem végig. Nemm éreztem magaménak a terepet. Valahogy nem a suliboxom felé mentem. 5 perces gyaloglás után (amiről azt semm tudtam, hova visz a lábam), Gerett szekrényéhez értem. Ahoz a fiúhoz, akinek a legközelebb kéne állnia hozzám, mégis a legtávolabbinak tűnt. Az ikremhez. Nyugodtan pakolászott, amíg meg nem szólítottam. Láttam ahogy megrezzen és elkapja őt a görcs.
- Hali. - köszönt vissza a lehető leglazábban
- Figyelj, nem kell elkerülnöd. - rezzenéstelen arcal meredt rám egy ideig, majd amire megfogalmaződott benne amit akar mondani megszólalt.
- Nem kell kiérdemelni, hogy kerüljelek. - ez az egy mondat gyomorgörcsöt váltott ki bennem. Tudtam mire gondolt. És azt is, hogy jogosan.
- Attól, hogy ez lett, még a testvéred vagyok - mutattam végig magamon, majd láttam hogy elhúzza a száját-, ezt el kell fogadnod.
- Oké. - OKÉ? mi az, hogy oké? néztem rá értetlenül, mire ő rá nem jellemző módon megragadta a derekam és jó szorosan átölelt. Rég nem éreztem már ilyet, de jól esett, hogy újra beszélünk.
   Minden egyes óra elteltével egyre közelebb érkeztem az ebédszünethez, ám az egyik óra közepén a mentő szirénázása megtörte a nyugalmamat. Az egész osztály kivonult. A tornaterembe vitték a hordágyat, ami nagyon beinditotta a fantáziámat. Az órán épp az osztálytársaimnak volt tornaórájuk (csak a fiúknak). Nagyon megijjedtem. Reménykedtem benne, hogy nem Andy-vel történt valami. Szerencsére ez nem történt meg, de a másik félelmem beigazolódott. Mike-ot tolták ki a lábát fixálva. Nesszi és Logan mentek a mentősök után. Én is hirtelen rohanni kezdtem. Andy utánnam jött és próbált megállítani, de nem hagytam magam. Csak futottam a legjobb barátom után könnybe lábadt szemekkel. A barátom után, aki elájulva, vérző lábbal és fejjel fekszik a hordágyon. Ahogy behuppantunk a mentőbe elkezdték ellátni. Az ajtó ismét nyitódott és Finn csatlakozott hozzánk. Az autó elindult, egyenesen a kórház felé. Nesszi sírt és fogta mike kezét. Logan a hordágyra támaszkodott, Finn meg csak bámult a távolba. És mellette ültem én, aki semmit sem tudott semmiről. A kórházban az orvosok tájékoztattak minket, hogy megműtik a lábát. A műtét hat körül kezdődött és előreláthatólag 4 órás lesz. Nagyon féltem, de főleg azért, mert nem tudtam mi történt. A műtő ajtaja mellett ültem, velem szemben Nesszi és Logan. A könnyeimmel küszködtem és írtam egy SMS-t anyunak, hogy itt maradok vele. Néhány perces gondolkodás után leült mellém Finn. Nem tudtam mit csináljak. Az elmúlt 3 hétben egy szót nem váltottunk. Ahogy telt az idő, folyamatosan elálmosodtam. Senkinek nem volt kedve beszélgetni, mindenki elmerült a gondolataiban. Alig telt el 5 perc, hirtelen elaludtam Finn vállán. Éreztem amikor nézett, és jól esett, ogy ügyelt rám. Biztonságban éreztem magam vele. Kezdtem ébredezni, de nem keltem föl. éreztem, ahogy Finn egy puszit nyom a homlokomra. Abban a pillanatban melegség töltött el. Már csak a műtőajtó csapódása zökkentett ki. Ahogy becsapódott az orvosok után, mind a négyen egyszerre álltunk fel és mentünk a kórterembe. Már fél egy is lehetett, amikor fölébresztették őt.
- Mike! - visítottam el magam, miközben kitört belőlem a sírás.- Mi történt? Tudod mennyire aggódtam miattad?
- Örülök, hogy érdekel, mi van velem. - húzta erőtlen mosolyra a száját - Hogy-hogy nem a pasiddal tanulsz?
- Fontossági sorrend! - ahogy kimondtam, ahogy bírt átölelt - Soha többé ne váljunk szét. Oké? Még ha nem is vagyok az mint rég, mig mindig szeretlek titeket! - cimkéztem oda a többieknek is. Nesszi sértődve végigmért majd kirohant a kórteremből. Hírtelen csend lett. Senki sem szólt semmit, csak a neon cső hangját lehetett hallani. Ekkor jöttem rá, mennyit is jelentenek nekem azok az emberek, akiket leszeréltem egy halom csillámos szalagra.

2015. április 12., vasárnap

Október 20., hétfő

 Minden szem rám szegeződik. Meglepetten néznek rajtam végig. Ennek ellenére felemelt fejjel, egyenes háttal, és maximális büszkeséggel vonulok végig a folyosón. Elérkezek a szekrényemhez. Bepakolom a könyveimet, majd a szekrényemben tartott tükrömbe, majd megigazítom lófarkamat. El sem hiszem, amit látok. Mi lett velem? Ki lettem? Az lett belőlem amit egész életemben elleneztem és utáltam. Simán végigsétálok úgy a folyosón hogy elmegyek a legjobb barátom mellett minden szó nélkül. Látom a tekintetét. Nem szól semmit, csak néz. Megyek tovább. Ahogy megyek, egy ember csatlakozik hozzám. Ugyan olyan mint én. Nincs különbség. Ketten megyünk tovább ugyan olyan testtartással és magabiztossággal. Mintha miénk lenne a gimi. Ebéd szünetben még mindig ketten bemegyünk az ebédlőbe. Egy asztalnál ül Nesszi és néhány matek körös barátja. Ahogy odaérünk az asztalhoz hirtelen mindenki feláll Nesszi kivételével. Leülünk. Néhány velünk egyforma lány le akar ülni, de elküldjük. Mi vagyunk a kapitányok. A vezetők. Miután elmennek, Nesszi megszólal.
 -Nem unjátok még?
 -Nem.-feleljük szinkronban
 -Föltűnt, hogy amerre jártok mindenki engedelmeskedni akar nektek?
 -Nagyjából. Figyu, ezt ki kell használni. Csak így lehetek veled úgy, hogy önmagamat adhatom.-mondja Klau
 -Aha, értem. Kim, nem állsz szóba Mike-al, nem beszélsz nyilvánosság előtt Gerettel, aki lassan az egyik legmenőbb srác lesz önmagától.-mondta Nesszi, és bár akarta folytatni, félbeszakítottam
 -Megbeszéltem Gerettel, hogy amíg nem leszünk jó hatással egymás hírnevére, addig nem mutatkozunk sehol sem együtt testvér pár ként. Ezt ő is elfogadta, és jó ötletnek tartotta.
 -És mi van a zenével? Elveszett belőled? Az a dolog veszett volna el belőled, aminek hála alap suliban összebarátkoztunk és származásom ellenére is elfogadtál?
 -Imádom a zenét. Elvették tőlem és ezt mind tudjuk. Most ennek élek és bár nem szeretek annyira szurkolni, mint zenélni, de ez van és ezt elfogadtam. Tovább léptem és neked is ezt kellene tenned.-kiáltottam és felálltam az asztaltól.
 -Ne haragudj Nesszi! Egész életében azért küzdött, hogy más legyen és mégis beolvadt. Nem az a baj, hogy rád lenne mérges, szimplán idegileg ment tönkre és beleesett abba a hibába amibe a szurkoló lányok többsége beleesik. Sajnos én is beleestem-mondta Klau. Ezt azért hallottam mert nem volt messze az asztaltól a szemetes ahova a maradékot vittem.
 -Szabad tudni, hogy mi az a hiba, vagy ez ,,pom-pom titok''?
 -Persze. Csak a saját karrierjére, népszerűségére és magára koncentrál. De ami a legfőbb, bármiben engedelmeskedik az edzőnek, minden egyes aljas tervében segít neki és eközben mindenkit aki más a földbe tipor. Képzeld, még Rián is túlkerekedett, ez viszont nagy szó.
Ennyit hallottam, mert hívott az edző engem és Klaut is. Együtt mentünk az irodába.
 -Üljetek le!-szólalt meg nekünk háttal az edző. Leültünk és hallgattuk.-Van egy kis probléma. Néhány diák harcol a zenéért. Na most. Miért nem jó ez nekünk?
 -Szurkolók is küzdenének érte és kilépnének?
 -Pontosan. Ha kilépnek kevesebb az esélyünk a csúcson maradni, valamint ha összejön nekik és összetudnak valamilyen zenei programot hozni a suliban, akkor a mi költségvetésünk és szurkolóink tehetsége kellene nekik. Ezért kell nektek megszüntetni ebben a néhány diákban ezt a zene iránti imádatot. Ti feladatotok lesz. Értettük?-erre bólogatni kezdtünk-Oszolj!
Kimentünk az irodából. Mivel vége lett a tanításnak kimentem a suli elé és vártam a buszt. Talán tíz perce várhattam kint, amikor valaki megállt mellettem.
 -Kicsit megváltoztál!-szólt az illető. Nem néztem rá csak bámultam előre
 -Talán.-mondtam
 -Nem úgy volt hogy ezt ellenzed?-erre a kommentre már ránéztem. Andy volt
 -Igen, de sajnos megszűnt a legjobb dolog az életemben.-mondtam megenyhülten.
 -Nincs kedved buszozás helyett inkább sétálni egyet?
 -Felőlem.-mondtam szimplán, de közben örültem neki.
Ahogy sétáltunk egy csomó mindenről beszélgettünk. Aztán később azt vettem észre, hogy Andy megérinti a kezem és mivel nem húztam el és nem ellenkeztem, ezért megfogta. Nagyon jó érzés volt. Így mentünk egészen a házunkig. Ahogy odaértünk ő megállt és kivett egy kis dobozt a kabátzsebéből.
 -Kim lennél a barátnőm?-kérdezte őszintén. Nem tudtam válaszolni, annyira elállt a lélegzetem. Majd végül csak bólogatni kezdtem. Azzal odahajolt felém és.............megcsókolt!!! Andy, a suli egyik leghelyesebb sráca. Úgy éreztem, hogy a világ legszebb pillanata. Talán van mégis valami jó abban hogy szurkoló lettem? Amióta az vagyok sokkal jobban érdeklődik irántam. Miután befejeződött ez az idillikus állapot ő a fülembe súgta- Holnap!-amint ezt kimondta elengedte a kezem és elment. Én fölmentem a házunk előtti lépcsőn majd elkezdtem keressni a kulcsomat. Nem volt a táskámban. Benéztem az ajtónk ablakán. Ott volt kis szekrényen a fogas alatt. Csengettem, de senki sem nyitott ajtót, végül felhívtam aput, akiről kiderült, a konyhában  ül a bejárati ajtó mellett. Kinyitotta nekem az ajtót és felrohantam a szobámba. Gyorsan lefürödtem a végre elkészült fürdőszobámban, majd kimostam az egyenruhámat, hogy holnapra viselhető állapotban legyen. Ezután gyorsan megírtam a házimat és mentem aludni.


2015. április 10., péntek

Szeptember 13., Szombat

  Zűrös nap. Egész éjjel arra vágytam, hogy sikerüljön a show, na meg hogy reggel gyönyörűen süssön a nap. Erre mi van? Egy mennydörgésre kelek föl. Van itt igazság? Na mindeggy. Kitápászkodtam az ágyamból, majd egyenesen a fürdőbe mentem. Legalábbis mentem volna, ha Gerett megint nem foglalja el. Ezért kényszerültem a lenti mosdóban megfürödni, ami nem volt egy kellemes élmény. A gyors tusolás után húztam föl a szobámba, mert még össze kellett raknom a ruháimat. Miután végleg végeztem a szobámban, lementem enni. Persze semmit nem ettem addig, amíg anyu meg nm szólalt.
 -Gyerekek, van egy jó hírünk!-ezzel nagyon diplomatikusan körbenézett, majd elfintorodott.- Kicsit izgatottabb képeket kérek!
 -Mondd már!-kiáltottuk el magunkat Gerettel
 -Tehát, hogy elkerüljük a reggeli mosdón való veszekedést, a takarító szertáramat átalakítjuk fürdőszobának Kim részére. 
 -Kúúúl!!!-kiáltottam fel, majd hirtelen megjött az étvágyam és mindent magambatömtem.- Ha már végeztem, el tud valaki dobni engem a TV stúdiójába?
 -Drágaságom javaslom a metrót és a lábbuszt.
 -Szuper, köszönöm.-ezzel kirohantam az ajtón, és nagyon sietve mentem a belvárosba. Fél kilencre bent is voltam. 
  A stúdióban már szinte mindenki bent volt, így a tanár el is kezdte mondani a programot.
 -Két óriási baj van. Első. A rajongók túl rövidnek találják az 1 órás műsoridőt, ezért a producerek 3 órára bővítették. A terv a következő. Az ősszes fiú elénekli a Free your mind! című dalt, merre Jenny egy nagyon egyszerű koreográfiát talált ki. Ezután Cody és Nesszi fogja énekelni a Time of my life-ot, amihez háromra meg is érkeznek a ruháik, valamint a koreográfiát gyorsan meg kell csinálni. Ennek egyféle acapellát ad a többi énekes. Ezután jön egy pörgős Avril Lavigne szám, a What the hell, amit Nesszi, Ari és zsófi fog énekelni. Most egy duett jön. Kim és Finn fogja énekelni a Let me go-t. Most kell egy kis kijózanodás a full szerelemből. Jöjjön a Take on me, amit Finn és Kim kivételével mindenki énekel. Ha ez lement Kim elénekli a Heart attack-ot. Jöjjön egy fiús szám is. Finn, megint te jössz. Hozier: Take me to Church, oké?-erre bólintott- Rendben, akkor folytatnám. Ezek után egy kis pihenő, mert megkértem a szurkolóinkat, hogy 10 percen keresztül ugráljanak a színpadon. Ha sikerült kipihenni a fáradalmakat Ari elénekli az I'm an albatraoz-t. Andy Ezután te énekelsz, mégpedig a Timbaland-ot. A végére pedig jöjjön a We build this City, a Camp rockos dalt meg kiszedjük, így Mikenak nincs szólója. Nem baj. Mehettek dolgozni
 -Elnézést, hogy megkérdezem-szóltam közbe-de mi a második rosszhír?-erre mindenki megfordult és elkezdett figyelni a tanárúrra.
 -Ha nem gyűlik össze elég adomány, vége a zenesulinak és befejeződik a képzésetek. 
Amint megtudtuk ezt a hírt, hirtelen nagyon elszontyolodtunk. Amire odakerültünk, hogy élő adás, már hullák voltunk. Az egészből csak arra emlékszek, amikor Andyvel, majd később Finnel kellett énekelnem. Amikor kiálltunk Andyvel a színpadra, a vak sötétségben megfogta a kezem. Mondjuk nem is csodálkozok, mert ágy remegtem, mint a nyárfalevél. Ahogy elkezdtünk énekelni hirtelen felkapcsolódtak a fények, és rajtam csak nőtt a feszültség. A dal vége előtt 30 másodperccel Andy közeledni kezdett felém, majd a dal végén megcsókolt. Nagyon meglepődtem, mivel még csak év eleje van, nem ismerjük egymást még annyira és nem vagyok éppen egy nagymenő. De megtette. Lehet, hogy csak a show és az adományok miatt, de megtette. Mivel Andy volt, ezért örültem neki, de nem éreztem semmit. Nem tudom, hogy lehet ez, de nem és kész. Minden esetre megpróbáltam kiélvezni a pillanatot, hogy VELE lehetek. Az este végén mind kiálltunk a színpadra, és vártuk az adományokat. 20 000 000 dollárt kellett összegyű
jtenünk, viszont a mutató egy percel az adás vége előtt megállt 17 350 982-nál, és innét többet nem ment följebb. Hirtelen kiszökött a könnycsepp a szememből. Nem bírtam  ki sírás nélkül. Kudarcot vallottunk. Annyi munka, és rögtön év elején vége mindennek. Az az őszinte elkeseredettség ült ki az arcunkra, amit akkor mutatunk ki, amikor meghal valakink. Romokban hevertünk és a producerek rögtön kidobtak minket a TV épületéből, mert nem lett meg a pénz. Nesszi szülei hazadobtak, hogy ne kelljen ilyen állapotban metróznom, majd átsétálnom a fél várost. Amint beléptem, anyuék rögtön nyugtatni kezdtek, hogy biztos találunk majd valamit, ami lefoglal hétköznaponként. Én bólogattam, mert nem tudtam megszólalni anélkül, hogy kitört volna belőlem a sírás, ezért fölmentem a szobámba. Bár sikerült naggyából megnyugtatnom magamat, de egész éjjel bánat felhőzte arcomat, csak mint az elkövetkező két hétben. Egész napokat unatkoztam, tétlenkedtem, míg végül október végén kitaláltam valamit...

2015. március 15., vasárnap

Szeptember 11., Csütörtök

A tegnapi zene után teljesen kipurcantam. De nem is csoda, hiszen rengetegek próbáltunk. Ma még összerakjuk a koreográfiát, holnap meg együtt a kettőt. Kemény meló, de ez a showbusiness.
  Ma reggel nagyon nyűgösen keltem az ébresztő órára. Meglepett, hogy egyáltalán be volt állítva az ébresztő óra. Mágnéztem, hogy mennyi az idő. Aha, igen.  Megint csak Gerett szivatott. Fél ötkor keltett. Ez azért nem normális. Vagy igen? Na mind egy. Ha már egyszer felkeltem, akkor már nem éreztem értelmét visszaaludni, így felöltöztem és lementem az étkezőbe. Nagyon korán volt még, de azért hét óra körül elindultam a suliba. Anyuéknak hagytam üzenetet, hogy bemegyek a suliba korán. Amint a suli elé értem óriási meglepetés várt rám. A kapu nem volt bezárva. Gondoltam, hogy csak a gondnok felejthette el az öreg fejével, de nem. Ahogy beljebb mentem, leültem a focipálya kilátójára, hogy onnét nézzem a reggeli napsugarakat csendben, magamnak, egyes egyedül. Igen, legalábbis ez volt a tervem. A pályán a suli szurkolócsapatának győzelemmegszállott eddzője kínozta a szurkolókat. Folyton kiabált, hogy ez így nem lesz jó. Már nyolc óra is lehetett, amikor egy downkóros kislány megjelent pompom ruhában egy partykocsival, ami teli volt valamilyen löttyel. A nő elkiáltotta magát:
 -Mindenki vegyen egy proteinshake-t majd folytatjuk a munkát!-ezután a lány félbeszakította őt és valamit súgott neki. Erre nő felémfordult.-Maga kémked a csapat után? Bizonyára a Ciklonok küldték, hogy ellopják a technikánkat!
 -Asszonyom én ide járok és elsőáves vagyok.
 -Igazán? Akkor miért nem láttalak eddig még a tornaórákon?
 -Mert nem vállaltam plusz tornatagozatos oktatást.
 -Akkor mostantól fogsz. Holnap háromkor a tornateremben.
 -De...
 -Nincs ,,de,,! Most pedig nyomás!
Azzal elfutottam. Klassz. Holnap 4-től főpróba a fellépésre plusz szintfelmérések. A tornát direkt kerülni akartam a múltam miatt. Az orvosom tegnap felhívott és közölte, hogy a lábamat nem tehetem ki karate fajta megterhelésnek soha többé. Még nem tudom, hogy ezt hogyan fogom közölni Mike-al, de majd Nesszivel és Klau-val kitalálunk valamit. Mi van, ha rájön a tanárnő, hogy jól mozgok? Nem akartam kis, nyálas szurkolólány lenni, ezért is nem vállaltam plusz tesi tagozatot.
  Ahogy bementem a suli épületébe már nem voltam egyedül. A szekrényemhez mentem, hogy bepakoljak. Már fél kilenc volt, amikor a szurkolók megérkeztek. Az élükön egy olyan ember, aki láttán azt hittem, hogy csak képzelődök. Klau volt az full Cheerios-os ruhában. Odajött a szekrényéhez. Nem köszönt, ezért én kezdeményeztem beszélgetést.
 -Mi van veled Klau?
 -A szurkolócsapat vezetője lettem. Nem vettek föl a zenesuliba, jöttem ide. Most a suli legnépszerűbb diákjával állsz szemben.
 -Te nem ilyen voltál!
 -Nem, de most ilyen vagyok. Figyelj, a legjobb barátnőm vagy. Suliban beszélgetünk, órák után mindketten megyünk a dolgunkra, aztán estee még egyszer beszélünk.
 -Jó, nekem nem ezzel van a bajom. Mindig is pompom ellenes voltál. Mi történt, hogy ilyenre vállalkoztáál?
 -Az ami téged, amikor a zenesuliba jelentkeztél. Törődj bele. Mindig is én leszek a népszerűbb!-azzal elveretett mellettem és ment az újj ,,barátnőjéhez,, Brittanny-hoz. Ennyit erről. Beültem a terembe, aztán miközben még átnéztem a bioszt. Amikor még nyugodtan tanulgattam magamnak a termünkben hirtelen nagy zajjal megérkeztek a focisták. Gondoltam magamban, hogy: ,,Ahh minek nézzek oda rájuk. Semmi sem érdekli őket, csak a népszerűség!'', amikor hirtelen eltalált egy focilabda. Leestem a székről ijjedtemben, aztán hirtelen egy kéz nyúlt felém. Megfogtam és megpróbáltam feltápászkodni. Ahogy felálltam kinyitottam a szememet és szemben találtam magam a világ leghelyesebb fiújával. Meg akartam köszönni, amikor ő közbevágott:
 -Minden rendben?
 -Persze! Esetleg egy kis agyrászkódás de az semmi.-hallottam, hogy a srác felnevet és újra megszólal:
 -Finn, Finn Hudson!
 -Kim North.
 -Jó megismerni téged Kim North. Majd még látjuk egymást!
 -Remélem!-mondtam nagyon halkan, szinte magamban. A srác kiment az ajtón és aztán elkezdődött az óra. Egész nap csak rá gondoltam. Koncentráció nulla. Amint hazaértem megírtam a házimat, majd felnéztem a Myspace oldalamra. Kitettem a tehetségkutatós plakátunkat a falamra. Ennyi volt az össz cselekedetem ma. Azután már csak naplótírtam. Vagyis majdnem, mert meg kellett néznem Klau oldalát is. Természetesen az új énjét reklámozta. Letöltöttem egy képet, és beragasztottam a naplómba, aztán mentem aludni. Itt a kép:

2015. január 4., vasárnap

Szeptember 9., Kedd

Uncsi nap. Az összes ami történt, hogy próbáltunk, mint az állat táncon. Vagyis... Mégis volt valami. A döntésem megingott. A zene és tánc órán. Írom:

A suli után Mike elkísért az órámra. Mondta, hogy ott fog várni az épület előtt fél nyolckor, hogy ne kelljen Gerettnek értem jönnie még röpi után. Bementem az épületbe, majd átültüztem. Ahogy beléptem a próbaterembe hirtelen feltűnt az óriási csend. Mindenki kezében egy, vagy több kotta volt. A tanárunk hirtelen odafutott hozzám, odaadta nekem is a papírokat, majd leültetett. Ezek után mély levegőt vett, és belekezdett.
 -Srácok, van egy rossz hírem. Most szombatra mindenkinek meg kell tanulnia a szöveget.
 -Miért?- kérdezte hirtelen Nesszi- Csak jövő héten lessz a döntő! Ezen a héten elmarad a show!
 -Épp ez az. Nem tetszett a nézőknek, hogy egy héten elmarad a Follow your star. Ezért a műsor szerkesztői úgy döntöttek, hogy ezen a héten mi fogunk fellépni a versenyzők helyett. Mondom a felállást: A műsort az egyik közös produkcióval kezdjük. Sam Smith-től a Stay with me-t fogjátok énekelni. Ebben a számban ti adjátok a hangszeres aláfestést. Ezután következik Cody és Elliot előadása, akik Ed Sheeran: Sing című dalát fogják előadni. A fiuk után jön Nesszi és Kim, akik Ella Henderson-tól a Ghost-ot fogják elénekelni. Utánnuk megint csak egy lányos csapat jön. Zsófi, Nika, Beri, Timi, és Karolin. Ti a One way-t fogjátok elénekelni One direction-os feldolgozásban. Hogy most már ne lányok legyenek, jön egy fiús csapat. Dylan, Andy. Ti David Guetta: Dangerous című dalát adjátok majd elő. Most Cody következik. Avicii-től a Lay me down-t fogja elénekelni. Most ezek után következik az a produkció, ami szerintem a lehető leggyönyörűbb lessz. Andy és Kim!- itt hirtelen megakadt a tekintetem Andyn, és láttam, hogy ő is hirtelen rámnézett. Nem úgy, hogy ,,fúj! vele aztán nem duettezek,, , nem is úgy, hogy ,, ezaz! Egész életemben erre vártam!,, . A tekintete közömbös volt. Lehetett látni a szemeiben, hogy valamin nagyon agyal.- Ti a Say something-ot fogjátok előadni, a Great Big World és Christina Aguilera feldolgozásban. Megint Nesszi következik. Te Lucy Hale-től a Bless myself című dalt fogod énekelni, úgy, hogy Cody játtszik rajta neked szólógitáron, rendben?
 -Benne vagyok!- jelentette ki
 -Most már a vége felé haladunk. Még jön két dal. Az utolsó előtti dal-t Kim, Nesszi, Beri és Beka énekli, amiben talán a legtöbb és legnehezebb koreográfia lessz. Little mix: Change your life-című dalát fogjátok előadni sok táncossal. Az utolsó dal egy filmzene lesz. Ebben egy nagyon régi tanítványom fog segíteni. Veletek egyidős, sőt talán ismeritek is. Ő nem táncolt sohasem, csak énekelt. Aszt viszont baromira jól tudott. Mike, kérlek bejönnél?
 -Szasztok!-lépett be a terem ajtaján Mike. Igen, az a Mike, akinek most karate órája kéne hogy legyen. Nem tudtam hogy énekelt. Már a felvételizés elől is nagyon elzárkózott. Majd lessz miről beszélgetnünk hazafelé.
 -Mike, kérlek ülj le, és mondom is az utolsó dalt. Demi Lovato és Joe Jonnas: This is our song című dalát fogjátok előadni. A fő szólamot Mike és Kim fogja duettben énekelni. Andy és Cody gitározik, a díszlet, mintha egy tábortűz körül ülnétek. Ez a dal előtt, hogy legyen időtök átöltözni, a zsűritagok is föl fognak lépni, egy az általuk írt dalszöveggel és dallammal. Annyi szabadotok is lessz minden harmadik dal után, hogy a reklám ideje alatt gyorsan kisminkelnek titeket és átöltöztök. A dalok után még lesz egy kis beszélgetés a műsorvezetővel, azaz a koncert főszereplői fognak nyilatkozni a finalistákról, és hogy kinek szurkolnak közülük. Érthető a menetrend?
 -Minden világos, mint a nap!- mondtuk kicsit monoton hangerővel.
 -Rendben. Akkor holnap és csütörtökön énekpróba, pénteken táncpróba és szombaton a Tv épületében főpróba. Mehettek. De holnap gyertek fél háromra, úgy, hogy megtanuljátok a szöveget és hogy csak kilenckor mehettek haza. Sziasztok!
  Kimentünk az épületből. Én odafutottam Mike-hoz.
 -Miért nem mondtad, hogy énekeltél valamikor?
 -Mert. Csak rossz emlék.
 -Oké. Annyira elítélted a  zenét, most meg így be válalsz valamit? Akarom tudni, hogy mi volt ezelőtt.
 -Biztos?-erre csak bólintottam.- Rendben. Ugye tudod, hogy én amerikából származok. Mármint amerikai magyar voltam.  Ott volt egy karate versenyem 5 éves korromban. Megnyertem a első fekete övemet. Teltek az évek, és mindig nyertem. Egyszer egy rendező felfigyelt a tehetségemre, és beajánlott egy meghallgatásra, ahol énekelnem kellett. Nem kaptam meg a szerepet, viszont a Disney-nek kellett egy kisgyerek, aki tökéletesen tud énekelni. Ott voltegy rövid ideig szerepem, ahova kellett a karate tudásom is. Ahogy nőttem, már a sorozat forgatói kezdték megunni, hogy mindig csak én játtszom ezt a karaktert, így kitaláltak egy újj karaktert a műsorba, így hát nem kellettem nekik. Azóta nem énekeltem. Ennyi.
 -Hát, örülök, hogy el mondtad. Klassz, hogy veled fogok énekelni. Amúgy, ha velünk fogsz próbálni akkor hogy mész karatéra?
 -Ezen a héten kihagyom. Viszont a jövő hetemet már nem adom a zenének. A karate az én ,,zeném,,.
 -Értem. Akkor megyek is haza. Asszem ma mégis elmegyek egyedül.
 -Ez biztos?
 -Persze. Ki van már minden világítva. Holnap találkozunk!
 -Akkor holnap.
 -Holnap.-intettem neki és elindultam hazafelé. Biztonságképpen felhívtam Gerettet, hogy indul e már haza, mert ha nem akkor nem várom meg a bevásárlással. Azt mondta, hogy találkozunk a Tesco előtt. Amikor már az üzlet környékén jártam, megláttam szembejönni Gerettet. Gyorsan sikerült bevásárolnunk, meg minden. Aztán csak siettünk hazafelé, mert nekem még meg kellett írnom a házit és megtanulnom a szövegeket, Gerettnek pedig le kellett másolnia rólam a házikat. Nagyon jó program. Miután megcsináltam ezeket, elmentem zuhanyozni. Megvacsoráztam, és felfutottam a lépcsőn a szobámba. Gyorsan felnéztem a facebookra (az én oldalam állt), amikor megpillantottam egy képet. Írom, hogy hogyan jelent meg:
Koda Aria feltöltött egy új képet
Az osztályom röviden jellemezve
A képet az egyik fiú készítette az a-ból egy padra felállva az osztályunkról. Mindenki rajta volt és mindenkihez egy szavas jellemzés kapcsolódott:
Zsolti: barom
Jörg: looser
Rebeka: csipkerózsika
Bianka: hibás
Zsó: aszisztens
Paty: kívülálló
Mike: helyes (én hozzáfűznivalóm: teljes mértékben igaz!!!!!)
Máté: nagyképű
György: hátsófeltáj
Klarissza: pancser
Vanessza: lejártlemez
Gerett: helyesAustin (én hozzáfűznivalóm: ő csak Gerett! A szüleink hibája, hogy különlegessé akarták tenni az Austinnal. Egyébként az ikrem, és úgy mint én, ő is jól néz ki)
Kim: tehetségtelen fruska (én hozzáfűznivvalóm: 1. ez már két szó, 2. mi az hogy tehetségtelen? nála jobb vagyok!, 3. a fruska hozzá képest lenne enyhe kifejezés. Hozzám ez azért durva!
Andy: herceg
Aria(én) : a királynője

Ez a néhány kis megfogalmazás nálam nagyon kicsapta a biztosítékot. Csak annyira, hogy az ágyam mellé ledobtam (durván, kicsit behorpadt az alja! upssz!). Bár tudtam, hogy nem érte meg Riáért kárt tenni a holmimban, de azért tényleg kihozzott a sodromból. Végül eléggé idegesen mentem aludni. De mielőtt elmentem volna, megmutattam Gerettnek az ,,Austin,,-t. Ő is megcsonkította emiatt a laptopját. Na mindegy.

A nap kiemelkedő pontjai:
Zenesuli - wáá! Duettet fogok énekelni Andy-vel! Aminek meg pláne örülök, hogy Mike is beavatott a zenéhez fűződő viszonyába. ez azért jól esett. Meg vele fogom énekelni a záró számot. Ez is öröm!
Ria listája - na ez azért sok! Mindenkit leminősít, csak magát nem. Nagyon szánalmas!
Nesszi dala - nagyon jó lesz! Láttam, hogy hogyan néz rá Cody mostanában. Na meg Cody se csúnya. Nesszi meg pláne nem. Drukkolok nekik!